A főtükör elkészítéséhez az alábbi anyagok, szerszámok szükségesek:

- 2 db azonos méretű üvegkorong, vastagsága legalább 1/10-ed része legyen az átmérőnek.
    (használhatunk csempe / greslap szerszámot is elkészítése itt)
- 1 fa vagy bútorlap tábla, amin dolgozunk
- 3 db fakorong kb 2-3 cm átmérővel a tükör rögzítéséhez
- fenőkő vagy gyémántporos csiszoló
- csiszoló por ( sziliciumkarbid) 60-800 ig
- eseleg egy görbület / mélységmérő

A tükör elkészítésének lépései:
- üvegfelület kiválasztása, fazettázás
- durva csiszolás
- középcsiszolás
- finomcsiszolás
- fényezés
- parabolizálás (ha nem kis nyílásviszonyú, kb. f/10 alatti tükröt készítünk, mert akkor elhagyható)

A tükörcsiszolást a lehető legtisztább, zárt körülmények közt végezzük, hogy a nemkívánatos karcokat elkerüljük.
Az egyes fázisok után mindíg takarítsuk le munkahelyünket, és környezetünket.

Parabolatükör készítésénél úgy járunk el, hogy előbb egy minnél pontosabb gömbtükröt csiszulunk, majd azt alakítjuk át parabolává. Először is, el kell döntenünk, hogy mekkora legyen a tükrünk fókusztávolsága, mert ennek függvénye, hogy mennyire kell kimélyíteni. (Ennek eldöntéséhez segítség itt.)

Ezután meg kell vizsgálni leendő tükrünk felületét, anyagát. Egy 150mm-es tükörnél maximum kb 3 mm mélységet számítsunk. Ezen belül ne legyen buborék, repedés az üvegben, mert ezeket nehéz kijavítani később.

Következő lépés a fazettázás. Ez tulajdonképpen az üvegkorong peremének "letörése". A fenőkővel (gyémántos csiszolóval) kb. 45 fokban 1-2 mm szélesen lecsiszoljuk a korong(ok) peremét, így a tükörcsiszoláskor nem keletkezik éles perem, ami letörhet.


Figyelem: A tükörcsiszolás folyamata alatt mindvégig nedvesen kell tartani a felületeket, hogy megelőzzük az üvegpor tüdőbe jutását! A keletkező csiszolópor / üveg iszapot ne öntsük a lefolyóba, mert beleköt!
 
A durva csiszolás

Célja: A kívánt mélység és görbület elérése peremtől-peremig.
Csiszolószemcse: A legdurvább ((60-as esetleg 40-es) majd finomabb (100-as)
Húzások:  Végezhetjük húr menti vagy epiciklikus húzásokkal, a végén normál húzást használunk.
Nyomás: Minnél erősebben nyomjuk, annál gyorsabban haladunk, de fárasztóbb is a művelet

Folyamata: A három korong segítségével alulra rögzítjük a szerszámot, majd a legdurvább (60-as) csiszolóporból 1/2-1 teáskanálnyit rászórunk és alaposan megnedvesítjük. Kihúzzuk a felső korong közepét (tükröt) az alsó (szerszám) pereméig, és körkörös, epiciklikus mozdulatokkal végigmegyünk a szerszám peremén. A csiszolás közben a szerszámot gyakran (kb 5-10 húzásonként) elforgatjuk a fadarabkák közt ugyanabba az irányba, véletlenszerű mértékben, és a tükrünket is folyamatosan forgatjuk az ellenkező irányba, véletlenszerű mértékben. Ezzel elérjük, hogy egyenletes gömbfelület alakuljon ki.
A csiszolás kezdetén, mikor friss porral dolgozunk, a tükör minden húzásra éles, csikorgó hangot ad. Néhány húzás után ez a hang tompul, majd bizonyos idő (kb. 5 perc) elteltével majdnem teljesen eltompulva zizegővé válik. Ekkor (egy esetleges lemosás után) újabb adag csiszolóport és vizet helyezünk a szerszámra.
Kb. fél óra munka után érdemes ellenőrizni a tükör görbületét. A tükör görbülete a közepétől a perem felé haladva alakul ki. Jó úton járunk, ha az előírt mélység negyedénél (felénél, háromnegyedénél) a tükörátmérő negyedéig (feléig, háromnegyedéig) ér a görbőlet. A cél, hogy peremtől peremig, egyenletes, megfelelő mélységű görbületet kapjunk. Ha úgy látjuk, hogy közeledünk az előírt görbülethez, akkor váltsunk a 100-as porra. A húzásokat is rövidítjük harmad húzásra ( illetve szűkítjük az epiciklikus mozgást). Ezután kb. negyed óránként ellenőrizzük a felületet. Napos időben a tükröt megmosva, de a felületét vizesen hagyva, képesek vagyunk a Nap fényét egy falra  fókuszálva  megmérni a hozzávetőleges fókusztávolságot.

Mélyítés és laposítás: A perem körül végzett (tág) epiciklikus mozgásokkal, vagy hosszú egyenes húzásokkal a tükör tovább mélyíthető.
A túlmélyült tükröt úgy laposítjuk, hogy megcseréljük a tükröt és a szerszámot. Ha szerszámot kissé oldalt húzva csiszolunk (húr menti csiszolás),  jobban munkálódik a perem,  így lelaposítjuk  a kívánt  görbületre. 

Ha a tükör elérte előírt homorúságát, a durva csiszolás befejeződött. A lehető leggondosabban eltávolítunk minden durva csiszolószemcsét a munkaterületről, a tükörről, a szerszámról, a ruhánkról, kezünkről, mert egyetlen durvább szemcse olyan karcot okozhat, amit a későbbiekben csak a durvább szemcsére való visszatéréssel lehet eltávolítani.

Középcsiszolás

Célja: a durva csiszolópor által okozott mélyedések eltűntetése, a tükör görbületének megtartása
Csiszolószemcse: 200-300-as
Húzások: Normál (1/3-os) húzások.
Nyomás: Az egyre finomabb szemcseméretnél egyre kisebb nyomással dolgozunk.

Folyamata: A munka menete teljesen hasonló a durva csiszoláshoz. A görbülete folyamatosan ellenőrizzük, hogy megmaradjon a gömbfelület, és a fókusz. A középfinom porral legalább félórát dolgozunk, de a cél, hogy a nagyobb "gödrök" teljesen eltűnjenek.Ezt nagyítóval is ellenőrizzük.

Finomcsiszolás

Célja: Felület előkészítése a fényezéshez.
Csiszolószemcse: 400-600-800 esetleg 1000
Húzások: Normál (1/3-os) húzások, néha epiciklikus mozgás.
Nyomás: A tükör súlya gyakorlatilag elegendő.

Folyamata: Ellenőrizzük a gyújtótávolságot, ha minden rendben, megkezdjük a finomcsiszolást a 400-as porral. A csiszolás menete azonos az előbbiekével, egy finomságú porral kb. fél órát dolgozunk. A 800-as porral kicsit tovább dolgozva (és az 1000-esel) nagyban megkönnyítjük az egyébként hosszú fényezést. A csiszolóport ebben az esetben teljesen elhasználjuk, mert a félig-meddig elkopott por finomabban csiszol mint a friss. (Tehát inkább csak vizet adunk a porhoz, ha kiszárad.) A tükröt ilyenkor már egy pillanatig se hagyjuk mozdulatlanul a szerszámon, mert könnyen összetapadnak! A felület akkor tökéletes, ha az izzószál fényét súroló fényben nézve már eltűnnek a felületi pontok, a tükör bársonyfinomságú, és félig áttetsző, a környező tájat már tükrözi. Ekkor áttérhetünk a fényezésre.